Hiába jártam matektanárhoz, nem mutattam javulást...

Több korábbi érettségizett tanítványom is elmesélte nekem, hogy mielőtt hozzám kezdett volna járni, volt másik matektanárnál is, de csak pénzkidobás volt számára, mert nem sok minden változott.

Hogy lehet ez? Van erről Neked tapasztalatod? Én igazán csak találgatni tudok, mert én nem jártam matektanárhoz, de az alábbiakra jutottam:

A tanárok néha azt gondolják, hogy elég, ha megérti a diák az órán, amit mond, és nincs megfelelő jó kontroll a begyakorlásra, és nincs utána követés.

Még én is észreveszem, hogy van, amit újra és újra el kell mondanom és be kell gyakoroltatnom, mire leesik, rögzül, és nem felejti el!

Nem veszik észre, hogy az a gond sokszor, hogy például nem tudja a diák, mit jelent az, hogy derékszög;

HIÁNYOZNAK AZ ALAPOK A TELJES MEGÉRTÉSHEZ!

Illetve sokszor olyan helyzetek is előállnak, hogy csak „úgy csinál” a diák, mintha megértette volna, mert szégyelli a hiányosságait, amit esetleg előbb kezelni kell, mert sosem fog megnyílni és javulni, ha ezt a 3-as ponttal kezeli a tanár...

A legrosszabb az, amikor nem javít a diák és a tanár hárítja a felelősségét: „Hát ennyire vagy képes, örülj, ha meglesz a 2-es”. 

Ez számomra bicskanyitogató!

Én úgy gondolom, hogy az érettségire való felkészüléshez nem elegendő ez a hozzáállás!

Tapasztalatból mondom, hogy rengeteg példán keresztül kell begyakoroltatni a matekot egy olyan diáknak, akinek nehézségei vannak (és aki megkeres, annak nehézsége van).

KÉPES LESZEL JÓ ÉRETTSÉGIT ÍRNI A SEGÍTSÉGEMMEL!

A legnagyobb elismerés számomra, amikor ezt mondják a diákjaim:

SZERETEM CSINÁLNI, MEGSZERETTEM A MATEKOT!

Én elérem, hogy kifejezetten nagy ugrással javíts az érdemjegyeden!