Egy józan paraszti logika arra, hogy megértsd, miért életbevágó, hogy ne egyedül állítsd össze a saját matektanulási tervedet:
Képzeld el, hogy a mostani fejeddel, felnőttként, anyaként, munka és család mellett próbálsz „összerakni magadnak” egy matektanulási útvonalat.
Mert elakadtál a suliban, és alternatív lehetőségeken gondolkozol. Az iskolapadban elvesztél.
Halál egyszerű a válasz:
megoldásként pont azt fogod kihagyni, amit valójában nem is ismersz fel hiányként.
Minden mást csinálsz majd – csak azt nem, amire valójában szükséged lenne.
És ez a legnagyobb csapda.
Mert magadnak nem tudsz úgy visszajelezni, mint ahogy anyaként a gyerekednek szoktál, ha tanítasz neki valamit, például biciklizni.
előre szólsz, figyelmezteted, elmondod, mit miért érez, mire figyeljen.
De saját magaddal ezt nem tudod megcsinálni.
Ha a suliban sem kapsz ehhez elég segítséget, akkor bajban vagy.
És legtöbbször csak utólag, belül érzed, hogy valami nem stimmel. Valami éget és fáj. De nem tudod pontosan, hol csúszott el a dolog.
És ezért futod újra meg újra ugyanazokat a köröket.
Sokan meg is buknak.
Sokan feladják az érettségit.
És amikor nem sikerül, csak ennyit mondanak:
És ezzel le is zárják. Megvolt az indok. Vége.
Mi lenne, ha lenne valaki, aki nemcsak látja az elakadásaidat –
hanem térképre is tudja tenni őket úgy, hogy azok köddé válnak.
Voilá! Megtörténik a fordulat.
És ha mindenki úgy tanulná a matekot, hogy ezek meglegyenek – akkor nem lenne többé mumus a matek.
Ez az abszolút igazság.
Csak egy tanulható, világos, felépített rendszer lenne, amellyel a matek érdekes módon más megvilágításba kerülne számodra.
Ez nagyon felszabadító érzés.
Ezt a fordulatot adja meg az, ha nem te akarod kitalálni, hogy mi hiányzik – hanem megmutatom neked, mi az, ami valóban hiányzik.
Nem vagy vele egyedül.
Csak eddig senki nem mutatta meg, hogy hogyan kellene csinálni.
Most itt vagy – és innen már el tudsz indulni.