Ha a mai iskolai matekórának megint semmi értelme nem volt, nem értettél semmit, és nem is bírtál figyelni: eszedbe se jusson otthon, több órán keresztül gyakorolni – mert nem ez fog működni!

Az a mantra, hogy „gyakorolnod kell”, ott zúg a fejedben amikor holtfáradtan leülsz végre otthon, annak az emlékképével, hogy semmit sem értettél abból, amit az órán tanítottak.

 

Úgy érzed: „alig élek, annyira sok ez nekem”, de mégis meghozod a döntést: „most gyakorolni fogok.”

Mert megígérted magadnak, hogy megcsinálod. Azért jelentkeztél. És mert úgy érzed: nincs más lehetőség, talán az segíteni fog.

De én most azt mondom neked:

 

STOP.

Csatlakozz az ingyenes csoportomhoz! Kattints a képre!

Ez nem a te utad. Azonnal fejezd be a gyakorlást! Mert ezzel nem fogsz sorsfordító eredményt elérni – csak még mélyebbre süllyedsz, és ebbő sorsfordító kudarc is érhet.

 

Megmutatom, miért.

 

Este van. A lakásban már mindenki hazaért. A vacsora lement. A gyerek – ha van – talán még kérne egy mesét, a párod bekapcsolja a tévét, te pedig csendben mosogatsz, rendet raksz – ahogy ilyenkor szoktad. Ez a te dolgod, így érzed.

 

És amikor minden elcsendesedik körülötted, azt mondod magadnak:

 

Na most. Most végre le tudok ülni, nyugodtan matekozni.

Már reggel is tudtad, hogy ma muszáj lesz. Mert nem engedheted meg magadnak, hogy tovább húzd az időt.

 

Mert érzed: valami nem stimmel a suliban, ebből baj lesz.

Kihúzod a konyhaasztal egyik székét. Kiteszed a matekfüzetet, mellé a tolltartót, a négyjegyű függvénytáblát, a számológépet – és próbálsz kizárni mindent, ami körülötted zajlik.

 

A párod kérdezne valamit, de csak ennyit mondasz: „Várj, most nem tudok, gyakorolnom kell.” Ő bólint. Talán érti. Talán csak nem akar vitát. Mindegy is.

 

Kinyitod a füzetet egy ismerős példánál – kör, körcikk kerülete, területe. A tanár mutatta az órán – akkor még egész érthetőnek tűnt. Be is karikázta a táblán, és azt mondta: „Ehhez hasonlót kaphattok majd az érettségin is az első feladatrészben.”

 

Te is aláhúztad, megjegyezted: ezt otthon be kell gyakorolni. Ezt tudni kell – legalább a kettest el kell érnem.

Az első példa megy is. Szuper. Adott a sugár, ki kell számolni a kerületet. Beírod a képletet: 2·r·π. Behelyettesítesz. Kijön. Jó érzés. Sikerélmény. Nem is olyan nehéz ez.

 

Talán tényleg elég csak gyakorolni.

 

Aztán jön a következő feladat. Ugyanabból a témából – legalábbis papíron. De most a kör kerülete adott, és a sugarat kell visszafejteni.

 

Megtorpansz. Először csak egy pillanatra. Aztán már teljesen megállsz. A képlet még megvan, de most az „r” a kérdés. Egyenletet kellene megoldani. Ki kellene fejezni az „r”-t. Visszafelé kellene gondolkodni.

 

Próbálkozol. Nem biztos hogy jó. Módosítod. Újra próbálod. Kijön valami teljesen irreális eredmény – például 23,9 cm.

 

El sem tudod képzelni, hogyan lehet egy ilyen kis körnek ilyen nagy sugara. Valamit biztos elrontottál – de nem tudod ellenőrizni. Nincs visszajelzés, hogy jól csináltad-e.

 

Nem baj, haladjunk tovább…

Kezdesz feszülten lapozgatni a függvénytáblában. Visszanézed a korábbi példát. Próbálod visszaidézni, mit mondott a tanár.

 

A fejedben közben egyre több kérdés kavarog:

Lehet elszámoltam? Lehet, hogy kihagytam valamit? Vagy rosszul emlékszem valamire?

A kezed kissé remeg, a fejed fáradt, az órára nézel – már este van, és még semmit nem haladtál. Bizonytalan vagy.
Elakadtál egy egyszerű példánál.

És mégsem állsz meg.

 

Mert mindenki azt mondja: gyakorolni kell. Minden nap. Aki nem gyakorol, annak nem fog menni. Ez ott dübörög a fejedben.

És most már nem is gondolkodsz azon, hogy érted-e vagy sem, már egy óra eltelt és ezen az egy példán görcsölsz.

 

Hagyjuk ezt. Menjünk tovább. A következő példát már csak lendületből kezded el – hátha az legalább ismerősebb lesz.

De már nem vagy benne biztos, mit miért csinálsz. Csak csinálod.

 

Mert meg kell próbálnod. Mert nem történhet meg, hogy elbuksz. Mekkora szégyen lenne!

De legbelül pontosan érzed, hogy valami nem oké.

 

Hiába gyakorolsz – az sem segít. Nem volt elég, amit órán tanítottak. Sőt: ott sem értettél sok mindent.

 

És ami a legnyomasztóbb: az a tehetetlenség és az elkeseredettség, hogy nem tudod egyedül kezelni a helyzetet. Pedig te elszánt vagy!

 

Így előbb-utóbb eljön ez a pillanat:

„Biztosan hülye vagyok hozzá. Azért nem megy.”

És ez nem egy egyszeri kudarc. Ez újra és újra megtörténik. A legtöbb témánál. Érzed, hogy baj van – és nem csak egy-egy anyaggal. Hanem az egész tananyaggal. Az egész matekkal. És végül – veled.

 

De hadd mondjak valamit. Azt az érzést, amit most átéltél – a dühöt, a bizonytalanságot, a tehetetlenséget – nem a feladat idézte elő, nem a te tudásszinted.

 

Hanem a GYAKORLÁS!!!

Csatlakozz az ingyenes csoportomhoz! Kattints a képre!

Igen. Maga a gyakorlás, amitől azt vártad, hogy segít.

Nézd csak meg, mit jelent pontosan ez a szó – szótári értelemben:

„Többszöri végrehajtás egy jól megértett mozdulat, művelet készségszintű elsajátítása céljából.”

Olvasd el újra. Kétszer. Háromszor.
Mit jelent az, hogy gyakorlás?

Jól megértett. Nem az, hogy sejted. Nem az, hogy tippelsz. És végképp nem az, hogy csak azért csinálod, mert azt mondták, hogy „ezt kell”.

A gyakorlás akkor valódi, ha olyasmit ismételsz újra és újra, amit már elsajátítottál. Ami már megy. Amit már értesz. Ami nem kérdés – hanem válasz.


Tedd a szívedre a kezed.

 

  • Megvolt ez az iskolában?
  • Valóban eljutottál odáig a suliban, vagy otthon, hogy valóban megérts egy témát?
  • Vagy csak próbáltad összeszedegetni a jegyzetekből, a netről, a könyvekből, amit tudsz – és aztán leültél gyakorolni, hátha működik?
Belevágtál a közepébe. Visszacsöppentél az iskolapadba és nesze: Ugrás a mélyvízbe!

Mert nincs időd előről kezdeni. Le akarod tudni minél kevesebb erőfeszítéssel, minél kevesebb időt beletéve.

Mint amikor valaki egy idegen nyelven próbál beszélni, de még a szavakat sem ismeri. És persze, hogy nem jön ki belőle semmi. Az idő tellik és mégsem megy. Nem kezdte előről, de nem is haladt semmit.

Egy kisgyerek sem kezd el folyékonyan beszélni, anélkül hogy előtte meg ne értette volna a szavakat. A különbség csak annyi, hogy egy gyereknek ott vannak a szülei. Kijavítják. Egyengetik. Reagálnak rá. Visszajelzést kap. És a gyerek kérdez is… Húúú mennyit!

És akkor kezd el gyakorolni, amikor már összeáll benne egy alap szókincs, és van benne valamennyi magabiztosság – a visszajelzések nyomán.


Te hogy érzed?

  • Kapsz elegendő visszajelzést a suliban, a tanárodtól ahhoz, hogy gördülékenyen haladj?
  • Feltettél elegendő kérdést a haladásod érdekében?
  • Megállítottad valaha a tanárodat, ha elakadtál, ahogy egy gyerek a szüleit? Vagy pont azért, mert te már nem vagy gyerek, nem tettél semmit?
  • Vagy a tempó, amit diktálnak, egyszerűen nem engedi meg, hogy a fentieket megtedd?

Szuper lenne, ha megírnád kommentben, te miket válaszolnál ezekre a kérdésekre.

Ami a valóság:
  • Nem a gyakorlással van a baj – hanem azzal, hogy nincs mire támaszkodva gyakorolnod.
  • És nincs elég személyes visszajelzésed – pedig éppen erre lenne a legnagyobb szükséged.
  • Nem épült fel benned az a váz, amire a feladatok „ráülhetnének”. Nem volt mihez kapcsolnod a feladatokat – csak lebegtek a semmiben. Csak próbálkozás van – meg csalódás.

Ezért most ne azt kérdezd magadtól, hogy hogyan fogod kibírni a következő hónapokat így.

Hanem azt, hogy: Mi lenne, ha végre máshogy csinálnád?


Képzeld el, hogy nem feladatokkal kezded a tanulást – hanem kérdésekkel.

Nem újabb példasorral – hanem azzal, hogy leülsz, és kimondod: „Itt valamit nem értek. És most az a dolgom, hogy rájöjjek, mi az.”

És ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindent egyedül kell kitalálnod. Sőt. Ez most az a pont, ahol végre megengedheted magadnak, hogy támogatást kérj. Sőt ha már egyszer is megfordult a feladás gondolata a fejedben, akkor már szükségszerű ez a lépésed.
De olyat, ami valóban segít.
Nem heti egy magánórát, ami pont olyan, mint a suliban… Nem egy újabb jegyzetet vagy youtube videót.

Hanem egy rendszert. Térképet.
Kell valaki, aki visszajelez, megállít, ha rossz irányba mennél, és segít átlátni a nagy egészet. Aki beleáll a dolgokba és nem kihátrál.
Ahogy egy kisgyerek sem kezdi el egyedül a biciklizést – előbb kell neki a pótkerekes biztonság, a kapaszkodás, az iránytartás. Vagy ahogy úszásnál sem azzal kezd, hogy bedobják a mélyvízbe. Előbb megtanulja, hol van a part, hogyan mozduljon a vízben, hogyan tartsák fenn magukat a karjai.

És csak ezután jöhet a gyakorlás.
Hogyan indulj el?

Tedd fel magadnak a kérdéseket:
  • Tudom, mi az a sugár, átmérő, húr, érintő?
  • Értem, mit jelent az, hogy egy körcikk középponti szöge?
  • És tudom, mi az, hogy egységnyi sugár?
Ezek nem trükkös kérdések. De ha nincs rájuk válaszod, akkor a gyakorlás garantáltan a süllyesztőbe veszet. Ha visszamész ezekhez a szavakhoz, és kideríted, melyiknél akadtál el, az bizony segítene. Persze ez így túl könnyűnek tűnhet, de mégis létfontosságú.

És amikor ez megvan – akkor jöhet a második lépés.

A második lépés, hogy ne húzd tovább az időt. Ne próbálj mindent egyedül kibogozni. Vannak rejtett elakadások.

Ne egy újabb magyarázatot keress egy magántanártól, amit a suliban is megkapsz – hanem rendszert. Egy olyan térképet, ami speciálisan a Tiéd.
Olyat, ahol tudod, hogyan tudsz felnőtt fejjel, logikával, önállóan is haladni, mert minden adott. Olyat, ahol a gyakorlás már nem elpocsékolt idő lesz otthon.

Te már nem vagy kisiskolás. Ezt a problémát te jóval rövidebb idő alatt likvidálhatod, mint elsőre gondolnád.
Te már nem hagyatkozhatsz arra, hogy majd „valaki csak elmondja még egyszer.” Nem fog működni.

Te most végre elindulsz. Tényleg elindulsz.
Gondolj bele abba, hogyan tanul meg egy gyerek beszélni. Először hallgat. Figyel. Észrevesz. Aztán kimondja az első szavakat.
Aztán kérdez mindenfélét! És csak ezután kezd el gyakorolni.

Ez a folyamat nálad sem lehet másképp. Míg a gyereknek ehhez több év is kell, neked pár hét, vagy 1-2 hónap alatt megoldódhat ez az ügy.
Amit eddig csináltál, nem hozott eredményt.
De most van ebből kiút. Ez nem egy újabb csodamódszer, nem egy heti motivációs adag. Ez egy másik szemlélet, ami megváltoztathat mindent.

Mi a kivezető út ebből? Összefoglalom:

1. Rendszerszemlélet a felkészülésben
A heti egy óra gyakorlás – még ha magántanárral is történik – most nem fog rajtad segíteni. Olyan ez, mintha biciklizni tanulnál, de valaki minden alkalommal csak annyit mondana: „Na, most próbáld újra.” A magántanárod kísérni akar majd és pár dolgon javítani, amennyi belefér az idejébe. Ahhoz, hogy bármilyen matekpéldát meg tudj oldani, azoban előbb meg kell tanulnod az adott témakör szavait, jelentéseit, összefüggéseit. És ezt senki nem csinálja meg helyetted, maximum veled. Ahogy egy kisgyerek sem kezdi úszással az ismerkedést a vízzel – előbb meg kell értenie, hogyan mozogjon, hogyan tartsa fenn magát, és mit csináljon, ha elmerül. Segítséggel indul. Neked is ugyanerre van szükséged.

Térképet kell rajzolnod magadban ahhoz a témához, amiben elakadtál. Kellhet hozzá valaki (iránytű), aki segít észrevenni, hol vannak a lyukak, amit te nem vettél észre. Aki nem csak újra elmagyarázza, amit nem értettél – hanem visszavisz az értelmes kiindulópontra.
Ezért ne olyan segítséget keress, aki ugyanazt adja, mint az iskola, vagy csak kiegészíti az aktuális nem működő rendszeredet. Neked nem ugyanaz kell – hanem egy új rendszer. Egy szisztéma, ami végre nem kusza, hanem logikus és a TE helyzetedre van szabva. Ami nem heti egy órában matat, hanem összeköti, amit most nem látsz egyben.

És ha most ott motoszkál benned a kérdés: „Tényleg szabad ennyi figyelmet, időt, energiát magamra fordítanom?”


Akkor állj meg egy pillanatra.

 

  • Jelenleg mennyi energiád megy el a felesleges gyakorlásra, az idegeskedésre?
  • Miért lenne természetes, hogy mindig csak másokra figyelsz – és magadra soha?
  • Miért lenne természetes, hogy mindenki más előtt van hely – csak te maradsz le?
Ez most nemcsak a matekról szól. Hanem rólad. Hogy elhiszed-e végre, hogy te is számítasz.
Mert ha azt látod, hogy nem megy egyedül, akkor lehet, hogy nem az erőfeszítéssel van a baj – hanem az iránnyal.
És ilyenkor nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül – hanem az, hogy mennyibe kerül a jövőre nézve, ha ez így marad?

2. A leggyorsabb út furcsa módon a visszalépés – ha először visszalépsz egy röpke időre.

Igen, az érettségi a cél. A minimum. De ne az iskolát próbáld túlélni – hanem találd meg, hogyan tanulhatsz felnőtt fejjel a leghatékonyabban.
Mert felnőttként gondolkodsz. Logikusan, céltudatosan, rendszerezve – amikor erre lehetőséged van. De eddig senki nem mondta el neked: a matek nem azt kívánja, hogy mindent érts egyszerre. Csak azt, hogy rövid időre visszalépj az elejére. Nem évekre. Nem hónapokra. Pár órára, minden téma előtt.

Visszalépni annyira, hogy végre világos legyen: hol veszítetted el a fonalat először?

Ez az a lépés, amit minden felnőtt kihagy. És ezért szenved annyit a gyakorlással. Átugrik valami fontosat. De ha ezt a rövid időt rászánod – óriásit fogsz gyorsulni.

Gondold csak végig, hogyan tanul meg egy gyerek beszélni: Először hall, figyel, felismer. Aztán kimondja az első szavakat. És csak utána kezd el gyakorolni. Mert már van mit.
Ugyanez érvényes rád is.

Előbb figyelj. Építs. Tisztázz. Aztán jöhet a gyakorlás. És akkor már nem pusztító lesz – hanem erősítő.

Ezt a két lépést így hívom: Fogalomépítő kontroll.

Ahol nem a feladatot akarod megoldani – hanem előbb magadban építed fel azt az alapot, ami egyáltalán lehetővé teszi a megoldást. És onnantól már lesz mire gyakorolni.

„Ez is kijött! De jó!” – ez lesz a jutalmad.

📩 Ha magadra ismertél ebben a történetben, és úgy érzed, ideje lenne értelmesen haladni – írj rám Messengeren, a Facebook csoportomban megtalálsz. Mondd el, hol akadtál el. Lehet sokat fogok kérdezni, hogy megismerjem a helyzeted.

Ha van olyan ingyenes anyagom, ami pont ott segít, elküldöm neked.


Ha pedig úgy látjuk, hogy érdemes lenne együtt dolgoznunk, arról is beszélhetünk.

Nem dolgozom bárkivel – de ha van közös alap, ez is szóba jöhet.

Ne haragudj, ha nem válaszolok azonnal – kevés emberrel haladok egyszerre, mert csak így tudok teljes támogatást adni – itt a személyes figyelem a kulcs.

De ha írsz, megnézem, tudok-e neked is mutatni egy valódi kiutat.

Munka és család mellett SIKERES ÉRETTSÉGI: MATEKFORDULAT NŐKNEK

Csatlakozz az ingyenes csoportomhoz!

Meghívó igénylése itt!