„Nekem nincs agyam a matekhoz” – ezt mondod a szögfüggvények tanulása közben. De most megmutatom, miért nem az „agyadon” múlik – és min múlik valójában, ha eddig nem tudtál megoldani ebből a témából érettségi példákat.
Sokan pontosan ezzel a mondattal ülnek vissza az iskolapadba.
Vagy legalábbis ez volt az a mondat, amit sokáig próbáltak elfelejteni. Lehet, hogy te is így voltál vele. Amikor beiratkoztál, mert rájöttél, hogy kell az érettségi, talán háttérbe szorítottad ezeket a kételyeket magadban.
Mert azt érezted: most már felnőtt vagy, most másképp fogsz tanulni. Nem felelőtlenül, mint régen, hanem céllal, tudatosan. És ez adott is egy lendületet. Hittél magadban. Tudtad: menni fog.
Aztán valahol útközben mégis megtört valami. Talán nem az első órán, de nem sokkal később újra bekúszott egy gondolat, amit már azt hitted, végleg elengedtél:
És innen elindul a hasonlítgatás. „Bezzeg a fiatalok…” Ők most tanulják. Minden friss.
Nekem meg? Már annyi minden kiesett. Le vagyok maradva. Úgyse fog menni.
Mert hiába jársz iskolába, sokszor inkább csendben maradsz.
Például, amikor tanuljátok vagy tanultátok a szögfüggvényeket – szinusz, koszinusz, tangens… és te csak ülsz ott, és semmit sem értesz.
Borzasztó anyagnak tűnik, túl sok az ismeretlen szó, nincs mihez kötni. Mégsem kérdezel vissza.
Ha valamit nem értesz, gyorsan túllépsz rajta – hátha majd később összeáll. De nem áll össze.
És egyre csak nő benned a feszültség, hogy valahol nagyon lemaradtál.
És szépen lassan, ahogy ez rendszeresen megtörténik veled, beépül egy újabb gondolat:
„A matek miatt végül lehet nem is lesz meg az érettségim.”
Ez nem csak egy mondat. Ez egy töréspont. Egy fájdalmas felismerés, ami elsodorhatja magával a jobb állás lehetőségét. A továbbtanulást. Egy új életet. És mindezt miért? Mert elhitted, hogy ez nem neked való.
Pedig nem az agyaddal van baj. Hanem azzal, hogy eddig senki nem mutatta meg, hogyan tanulj újra – felnőttként. Mert neked nem úgy kell tanulni, mint egy diáknak.
Az az igazság, hogy amikor beléptél a felnőttképzésbe, te is tudtad, hogy a kihagyott évek egy halom elfelejtett matektudást hagytak maguk után. Rég volt. És esetleg akkor sem ment.
De azt gondoltad: ha már újra suliba jársz, ezek majd szépen maguktól helyrerázódnak, mert most máshogy állsz hozzá.
Csakhogy a mostani tanároknak nincs idejük arra, hogy egyenként mindenkinek segítsenek. Mert a problémád nem egyedi, de különbözik mégis a többiekétől.
Egy személyes iránytűre lenne szükséged.
Nem kell újra kijárnod ehhez a nyolc év általános iskolát.
Elég, ha visszafejted azt, ami most okozza a káoszt.
Egy érettségi feladatot nézve kiderítheted, mi az a kis részlet, amit nem értesz. És ha azt pótolod, újra haladsz tovább.
Ez az módszer, amit én a Te saját Tudásfádnak hívok.
És ennek az első lépése a Tudásfa Útmutatód felépítése.
Ez egy térkép. Megmutatja, hol akadtál el, és hogyan juthatsz vissza az alapokig – anélkül, hogy mindent újra kellene tanulnod és egyben azt is, hogyan haladhatsz tovább.
Mutatok egy érettségi feladatot:
Egy derékszögű háromszög átfogója 4,7 cm hosszú, az egyik hegyesszög 52,5 fok. Hány cm a szög melletti befogó?
Mik lehetnek az elakadásaid ebben a példában, miért nem tudod megoldani?
-
Tudod mit jelent, hogy derékszög? Tudod, mik azok a derékszögű háromszögek, és hogyan rajzold le helyesen és hogyan betűzd meg?
-
Tudod, mit jelent a befogó és az átfogó, és mik ezek a fogalmak, el tudnád magyarázni konyhanyelven?
-
Tudod, mit jelent a hegyesszög?
-
Tudod, hogy melyik a szög melletti befogó?
-
És végül, ha a fentiek már rendben vannak, tudod-e azt, hogy melyik tételek, szabályok jöhetnek szóba bármikor egy derékszögű háromszöges példát látsz, amelyben egy oldalhosszúság vagy szög a kérdés?
Ha ezek közül bármelyik bizonytalan, nem baj.
Ezt kell pótolni. Semmi mást. Nem mindent – csak pont azt, ami most hiányzik ahhoz, hogy megértsd a következő lépést. Ha mindegyik kérdésre a válasz magabiztos, már meg is oldottad ezt a példát.
Ez a tudásfa, egy iránytű, amely katalizátorként hat a fejlődésedre és már meg is oldottad a feladatot. Ezt a tudásfát rád kell szabni, hogy ne menjen el rá sok idő, hanem inkább időt spóroljon neked a tanulásban.
Tudod mi a durva?
Egy jól felépített útvonalon egy óra alatt helyre tud állni benned például a „szögfüggvényes” nyavalya, amit sokáig magyaráztak neked, de ennek ellenére nem állt össze.
Mert eddig nem így mutatták meg neked, hogy átlásd. De ha végre valaki úgy mondja el, ahogyan neked kell – érthetően, összefüggésekben, konyhanyelven – pillanatok alatt összeáll. És igen, ez rád is igaz.
Sokan elcsodálkoznak, miért nem működik az óradíjas magántanár, aki időre tanít és nem problémára. Gondold végig: hogyan lehetséges az, hogy heti 1 vagy 2 óra után sem érzed, hogy érted? Hát így. Mert nem azzal foglalkozik, hogy hol van a gond – csak megy előre az anyaggal. És nem konyhanyelven megy előre az anyaggal, mert nincs rá elég ideje. Folyton abba ütközöl, hogy valami nem oké, és nem tudod megmondani, mi a baj.
Konkrétan szinte semmi különbség nincs abban érthetőség kapcsán a te helyzetedben, mint amit az iskolában tanítanak. Fizikai képtelenséget kérnél a magántanárodtól is, hogy a fenti módon tanítson téged. Mert ebbe bele kell tenned a saját részed is, ő meg időre dolgozik…
Mivel te kihagytál több évet a tanulásból, nem tudsz úgy visszaállni, mint egy kamasz. Neked egy rendszer kell, nem egy tűzoltóként működő magántanár.
És ha ezt végre meglátod, elindulhatsz felfelé.
Ez az, ami most előnyt ad neked.
Neked nem az a dolgod, hogy eszetlenül gyakorolj és magolj. Hanem hogy visszakapcsold azt a gondolkodást, amit a munkahelyeden, a családban, minden nap használsz.
És épp ezért mondom: neked jobb agyad van, mint egy diáknak.
Én nem tudnék egy ötödikes gyereket felkészíteni érettségire rövid idő alatt. Pedig neki biztos „friss” az agya. Mégis, ha választanom kellene, veled mennék. Mert te gondolkodsz. Kérdezel. Megérteni akarsz – nem csak túl lenni rajta. És ez az, ami igazán számít.
Ez a különbség.
Én korábban középiskolai felvételire is készítettem fel gyerekeket. És tudod mi a vicces? Az a tudás, amit ott tanulnak – sok felnőtt már azzal is kettes érettségit tudna írni. Nem mind, de sokan.
Ez sokszor engem is meglep, mert ez is mutatja, mennyire nem a képességeken múlik, hanem azon, hogy felnőtt fejjel máshogy állsz hozzá.
És pont ezért döntöttem el: csak olyan nőkkel dolgozom, akik sok évet kihagytak. Mert valamiért mégis újrakezdték a tanulást.
Fejlődni akarnak. Felnézek rájuk. Ők azok, akiknek van céljuk, van életük – és igen, van agyuk is. Csak eddig nem volt hozzá útvonaluk.
Képzeld el, hogy egy matekfeladat áll előtted. Nem érted pontosan, mit kér. A régi reflex az lenne: nézd a megoldást, másold le. De most máshogy gondolkodsz. Úgy nézel rá, mint egy helyzetre, amiből vissza lehet fejteni, hogy mit kell még tisztázni. Mint amikor egy receptet olvasol, de nem ismered az egyik hozzávalót. Nem lépsz tovább addig, amíg meg nem érted, mi az – mert tudod, különben elrontod az egészet.
De te most nem ezt fogod csinálni.
Megnézed a feladat szavait. Keresed, mi az, amit nem értesz. És onnan indulva visszabontod: kell hozzá ez? Igen. Ahhoz mi kell? Az. És ahogy haladsz visszafelé, lassan összeáll a Tudásfa Útmutatód.
És tudod, mi történik? Nemcsak megérted a feladatot – hanem érzed, hogy haladsz. Nem egy spirálban körözöl – hanem tényleg lépsz előre.
Mint amikor gyerekként megtanulsz főzni. Anyukám mindig mondta: a tejbegrízbe egy csipet só is kell. Finomabb lesz.
Csak én ezt a szabályt továbbvittem… a gyümölcstortába is. Sós puding. Rémálom.
A matek is ilyen. Nem az a baj, hogy hiányzik valami. Hanem hogy ott van – de rossz helyen.
És ha egyszer rendbe teszed ezt magadban, hidd el, nem lesz benned többé az a mondat: „Nekem nincs agyam a matekhoz.”
Hanem inkább ez: